Iskolazászló
A 130 éves iskolánkban sok tárgy, így az ISKOLAZÁSZLÓ is sugározza azokat az értékeket, amelyekért létrejött. Az iskolazászló a mai fiataloknak üzen a múltból a jelenbe: "Kedves Ifjak! Titeket, kik még az iskola kemény padjait nyomjátok, s a különféle tantárgyak nehézségeivel küszködtök, ezen zászló serkentsen szorgalomra, kitartásra…” (Dr. Nagyőszi Ferenc tanár úr - 1907)
Az iskola diákjai 1905-től indították a „Mi lobogónk” című mozgalmat. Nem lehet meghatódás nélkül olvasni az adományozók hosszú sorát. A zászló anyagát Franciaországból hozatták. Benczúr professzor úr a szabadságharc fennmaradt zászlódíszítéseiből az Iparművészeti Főiskola diákjaival stílszerű lobogót szerkesztett, rajta Kossuth Lajos magasztos szavai: „Mindent a hazáért”. A lobogót Barna Margit tanárnő hímezte, a zászlóanya tisztséget dr. Schack Béláné töltötte be. Az ő gyönyörű avatószalagját láthatjuk a tanári előtti folyosón, ez a szalag önmagában is egy szép iparművészeti alkotás.
1909. május 26-án avatták fel a lobogót a következő körülmények között: „A kereskedelmi iskolák főigazgatója és több ifjú ember kíséretében megérkezett a zászló, mire kezdetét vette a díszsátorral és lobogó díszítésekkel felékesített tágas iskolaudvaron a felavató ünnepség…Dr. Nagyőszi Ferenc tanár úr zászlóavató beszéde a következőképpen hangzott: "Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves Ifjúság! Egyesületek és nemzetek zászlót szoktak használni, melyben kifejezést nyer ama közös érdek, mely őket összeköti, azon általános cél, melynek szolgálatában állnak, s azon eszme, melyet mint zászlót folyton szemök előtt tartanak, követnek. Kedves Ifjak! Titeket, kik még az iskola kemény padjait nyomjátok, s a különféle tantárgyak nehézségeivel küszködtök, ezen zászló serkentsen szorgalomra, kitartásra…”
Megható pátosszal teli szavak. A zászlón angyalok tartják a város címerét. A hazai iparművészeti szecesszió nemes alkotásai közé sorolhatjuk a betűtípust és a többi díszítést is. Az angyalok „rokonait” megtalálhatjuk az Alagút dunai oldalán, az Operaház főlépcsőházában és a budapesti Szent István Bazilikában is.
1950-ben mint keresztény reakciós jelképet hordozó tárgyat el kellett volna égetni. Az iskola akkori pedellusa, Misi bácsi, akinek képét sok-sok régi tablón láthatjuk, ezt nem tudta megtenni. Hazavitte, majd befalazta almádi nyaralójának pincéjébe. Végrendeletében meghagyta, hogy özvegye akkor adja át az iskolának, ha erre az idő „alkalmasnak” látszik. Az özvegy 1983-ban átnyújtotta Bernáth Lászlóné igazgatónőnek, aki gondoskodott a legszakszerűbb restaurálásról és tárolásról. Elképzelhető az öröm, amit a zászló felbukkanása okozott, hiszen az évkönyvek megőrizték emlékét és Pagurka Anna könyvtáros iskolatörténeti kutatásai sem engedték feledni a múlt értékeit.