Hunfalvy Technikum

1945. február 13-án véget ért Buda ostroma. A Víziváros, és benne iskolánk sok kárt szenvedett. Az épület bombatalálatokat kapott, elpusztult a szertárak, berendezések 70%-a. Az igazgató, dr. Szimor  Andor és felesége  is az egyik bombatámadás áldozata lett. 1945 szeptember végéig német, szovjet, magyar katonák és polgári lakosok tömegsírjai voltak az iskola udvarán.

Az 1945-48-as koalíciós időkben lassan elkezdődött az iskola helyreállítása, a megsemmisült bútorzat, szertárak pótlása. Az oktatást egészen az ötvenes évek közepéig hosszú szénszünetek jellemezték. Ilyen fizikai erőfeszítések között folyt a tanítás. Tisztelettel kell adóznunk azoknak a tanároknak és diákoknak, akik ilyen körülmények között is helytálltak.

1948 után a marxi-lenini szemlélet lett úrrá az oktatás egész területén. A könyvtárat most hatósági selejtezés csonkította meg. Az iskola régi hagyományai azonban szívósan tovább éltek, hiszen a tanárok  50 % - a megmaradt. Elsősorban a névadó példája, iskolabálok, testvériskolai kapcsolatok ápolása (Móricz Zsigmond Gimnázium, Mátyás Király Gimnázium), nemzeti ünnepek megtartása (pl. az 1848-centenáriumi ünnepségsorozata), nyári táborok jelentették a hagyományok továbbélését.  Az iskolában a szocialista nevelés pozitív példájaként működött az önkiszolgáló becsületbolt, lelkes fémgyűjtő verseny indult. A tanításon kívüli iskolai sportkör, szakkör is működött. A „kettős” nevelés elkerülése érdekében 1949-től él a Szülők Napja rendezvénysorozat. A szocializmus nemzeti ünnepei március 21., április 4., november 7. hangsúlyozott szerepet kaptak.

1952-53-ban technikumi címet kapott az iskola és gimnáziumi tagozatot. A tanári kar a környék és a kerület iskoláiban szülői értekezleteken toborozta a jövendő hunfalvysokat.  Ennek az erőfeszítésnek látható eredménye az lett, hogy a létszám és a  tanulmányi átlag is emelkedett. 1953-tól rendszeressé vált az osztályfőnöki órákon a kül- és belpolitikai helyzet ismertetése, adott sajtófórumok alapján.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nem kerülte el intézményünket sem. A bevezetett majd eltörölt reformintézkedések, az eltűnt, disszidált osztálytársak, tanárok mély nyomokat hagytak diákjainkban. 1958-59-ben méltón ünnepelték meg az iskola fennállásának 75. évfordulóját. Új tantermeket avattak, bevezették az évenkénti háromnapos osztálykirándulásokat, ezenkívül  sok pedagógiai újítás is jelentkezett: pl. csoportfoglalkozás, stb. indult el.

1961-től bevezették az 5+1-es oktatást, melynek lényege, hogy egy napot a diákok a termelésben töltenek, ötöt az iskolában.  Az iskolai élet kiegészítője lett a nyári KISZ építőtábor, ahol kukoricacímerezés, alma, eper, málnaszedés folyt. Ősszel az egész iskola minden tanár és diák egyhetes szüreti táborba indult Helvéciára. Hogy a szocialista gazdaság mennyit épült ettől az kérdéses, de jó közösségteremtő alkalom volt.

Az iskola tanulmányi színvonala emelkedett és  soha nem szenvedett hiányt beiratkozó diákokban.  A belső tanulmányi  és magatartásbeli fegyelem kiegyensúlyozott volt.  Az 1965 oktatási reform sem érintette váratlanul iskolánkat, mert szinte minden bevezetésre szánt újítás, itt már gyakorlat volt.