Hunfalvy Technikum

Határtalanul – Föld alatt és föld felett, kulturális és természeti kincseink

2013 után az idei tanévben immár harmadszor vettünk részt a Határtalanul projektben. Az eddigi partnerkapcsolatok mindegyike erdélyi iskolához kapcsolódik, egy alkalommal Csíkszeredára utaztak a Hunfalvyosk és fogadták az ottani diákokat, kétszer pedig a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskola diákjaival és tanáraival tölthettünk 2-2 felejthetetlen, élményekben gazdag hetet.

Azon túl, hogy a programban részt vevő anyaországbeli és határon túli diákok közös programokon vesznek részt, barátságok alakulnak ki, amelyek hosszú távra is megmaradnak. Az idei év programjában a legnagyobb hangsúly a föld alatti természeti és kulturális kincsek megismerésén volt.

Az első találkozást megelőzően Szabóné Peregi Zsuzsanna tanárnő tartott történelem órát, ahol a részt vevő diákok megismerkedhettek Erdély történetével. Ezt követően 3-4 fős csoportokban egy-egy választott témáról tartottak a Hunfalvysok előadást, így megismerkedhettünk a kürtős kalács eredetével, a Szent Anna tó legendájával, Tamási Áron és Kós Károly munkásságával, Székelyudvarhely történetével.

A két iskola diákjai és tanárai először Budapesten találkoztak március 24-29. között.

A vasárnap az utazás napja volt, a Kósos diákok és tanáraik hosszú utat tettek meg, hogy este a Batthyány téren találkozhassunk.

Hétfőn reggel Országház-látogatásra voltunk hivatalosak a Nemzeti Összetartozás Bizottság elnökének jóvoltából. A csoportot kísérő idegenvezető részletesen bemutatta a „ház” történetét, sok-sok érdekességet mondott el a folyosókon található számozott szivartartókról, az épület szellőzéséről és fűtésrendszeréről, az üléstermi szavazás módjáról. Az idegenvezetés közben természetesen nem hagyhattuk ki a Szent Korona megtekintését sem.

Rövid belvárosi séta után következett az első „föld alatti” program, csoportunk látogatást tett a Szemlő-hegyi barlangban. Lenyűgöző a város közepén ez a természeti képződmény, melynek legérdekesebb látnivalói a borsósziklák.Kedd reggel kicsit elhagytuk Pestet és elindultunk Miskolc felé. Először a Diósgyőri várat látogattuk meg, ahol a hercegnő szemszögéből ismerhettük meg az életet a várban. Megtudtuk, hogy azért olyan kicsik a középkori ágyak, mert azt tartották, csak a holtak pihenhetnek fekve. Természetesen nem tűnt túlságosan kényelmesnek így az alvás. A vár után a csoport egyik fele a miskolctapolcai barlangfürdőt látogatta meg, míg a fürdőzésért kevésbé rajongók a vadaspark felé vették az irányt.

Szerdán a Budai Várban tettünk sétát, majd a Sziklakórház Múzeumban tettünk látogatást. Mindkét idegenvezető nagy szakértelemmel és hihetetlen lelkesedéssel vezetett körbe bennünket. Megrendítő volt látni, hogy a háború ideje alatt és utána is milyen körülmények között kellett az orvosoknak és ápolóknak helyt állnia.

Nagyon gyorsan elérkezett az utolsó együtt töltött nap. Csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeumban vártak minket, ahol a Petőfi munkásságát bemutató kiállítás megtekintése előtt múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vettünk.

Az együtt töltött idő gyorsan elrepült és újra a busznál voltunk, hogy néhány hétre elköszönjünk székelyudvarhelyi vendégeinktől és elkezdjük számolni a napokat a mi utazásunkig. Szerencsére gyorsan elrepült az idő és máris útnak indultunk.

A Hunfalvysok április 7-12. között töltöttek élményekben gazdag napokat Erdélyben. Az út nekünk is hosszúnak tűnt, de már nagyon vártuk, hogy újra találkozzunk.

Az első közösen töltött napon (hétfőn) a Súgó barlangot látogattuk meg. Már a barlang környezete is gyönyörű volt. A csoport nagy része ilyen típusú barlangban még nem járt, igazi kiépített látogató úttal nem rendelkezik, világítás a barlang belsejében nincs. Hatalmas élmény elemlámpával végigjárni egy barlangot, ahol a kevés látogatónak és a gondos figyelemnek köszönhetően a nyitott szemmel járó látogató a barlang élővilágának mindennapjaiba is betekintést nyer.

A barlanglátogatás után megtekintettük a csíksomlyói kegytemplomot is. Kedden Szovátát, Parajdot és Korondot vettük célba. Szovátán a Medve-tó nyugalma és békéje láttán nagyon nehéz volt elképzelni, hogy nyáron annyi turista látogatja meg, hogy délutánonként 1-1 órára kiürítik a tavat azért, hogy „pihenni tudjon”. Parajdon lenyűgözött bennünket a sóbánya mérete, hatalmas belső tere.

Szerdán Kézdivásárhellyel ismerkedtünk meg és meglátogattuk a Nyerges-tetői emlékművet. Kézdivásárhelyen a helytörténeti múzeum kiállítása nagyon különleges részekkel rendelkezik, az egyik legérdekesebb eleme, a gyerekeknek kiírt verseny pályamunkáinak bemutatása, ahol a pályázóknak egy babát kellett helyi viseletbe öltöztetni. Döbbenetes látványt nyújt a száznál is több baba együtt.

Csütörtökön Homoródalmáson egy családi sajtkészítő üzembe látogattunk és megismerkedhettünk egy helyi hölgy jóvoltából a biogazdálkodás alapjaival. Nagyon finom sajtokat kóstolhattunk.

Sok nagyszerű élménnyel gazdagodtunk az együtt töltött idő alatt. Most már sokkal nehezebben vettünk búcsút vendéglátóinktól, hiszen tudtuk, hogy néhány héten belül nem találkozunk ismét.