Hunfalvy Technikum

In memoriam Dr. Schuszter Edéné

Iskolánk 1995/96-os évkönyvében, nyugdíjba vonulás alkalmából interjú készült vele, ezt olvashatjuk:

"Dr. Schuszter Edénét, Ani nénit, iskolánk szakmai igazgatóhelyettesét a külkereskedelmi ismeretek, a közgazdaságtan s egyéb szakmai tantárgyak tanárát, az V. évfolyam kezdeteitől odaadó szakmai felügyelőjét, az elmúlt bő harminc évben tanulmányi, szakmai és szociális ügyei okán minden Hunfalvys megismerte.

Ebben az évben ő is nyugdíjba vonult. Tart még órákat segít minket tanácsaival, de mégis az idei évkönyv kellett, hogy köszöntse őt, nyugállományba vonulása alkalmából. A Hunfalvy Évkönyv s e sorok írója sok-sok dolga mellett kért fél órát' Anitól, hogy elbeszélgethessen vele múltról és jelenről.

- Hogyan választotta ezt a szakmát? - kérdeztem

- Hogyan lettem közgazdász? Véletlenül! Mindig tanár szerettem volna lenni, persze fokozatokban: tanító néni, tanár, végül középiskolai tanár (ha lehet, ugyanabban a gimnáziumban ahol érettségiztem). Ezért is jelentkeztem - talán meglepő - magyar- latin szakos tanárnak. Fel is vettek, de előfelvételivel, ami akkor még elég szokatlan dolog volt, ezért felajánlották, hogy a Közgazdasági Egyetem újra induló tanárszakára átirányítást kérhetek. Természetesen újra kell felvételiznem matematikából illetve történelemből. A matektól nem féltem, de a történelemtől nagyon. Szerencsémre a felvételi bizottság elnöke - Huszár Géza bácsi, a dékán - matematikus volt.

Így lettem közgazdász tanár! Azt gondolom több összetevője volt ennek az életútnak kedves volt az óvó nénim, szeretett a tanító nénim, sok jó tanárom volt, okos, szakmai tekintély a vezető tanárom ( Nemeskéri Mária) Ők mind segítettek abban, hogy vágyam teljesüljön.

- Hol kezdett tanítani?

- Itt a Hunfalvyban. Akkor, 1962-ben csak két budapesti állásajánlat volt. A II. Rákócziban és itt. Ezt választottam, pedig a Rákócziban gyakoroltam. Senkit sem ismertem az iskolából, csak Szilágyi Hajnikát meg a férjem "anno" itt érettségizett.

Mint kezdő tanárnak a statisztika mellett egyből a legújabb tárgyat adták, a vállalati gazdaságtant. Ez volt a külker. elődje. Sőt az első órámra, amit egyedül tartottam az igazgató is bejött. Nagyon izgultam , az osztálylétszám negyven fő fölött volt. Akkor volt 52 fős osztály is. Mindig érettségi tárgyakat tanítottam. A statisztika logikáját megértetni sót megkedveltetni nem volt könnyű, de a diákok azért mindig jól érettségiztek. A külkereskedelmi ismereteket nekem is tanulnom kellett, mert teljesen ismeretlen volt. Ez azért könnyebb tárgy, jobban szerethető. Öt órás írásbelit is kellett írni az érettségihez ebből, akkor még. Sok éven át tanítottam az esti tagozaton is.

- Hogyan alakult szakmai pályája, volt e osztályfőnök, mikor került az intézmény vezetésébe?

- Osztályfőnök csak egy osztályban voltam. Mint mindenkinek az első legkedvesebb. Nekem ők különösen azok maradnak, mert a következő osztályomat át kellett adnom, mert akkor született a fiam. Három év múlva 1972-ben már úgy mentem vissza, hogy helyettesnek hívott Fekete Imréné az akkori igazgatónő. Azóta "csak" tanítok, de a tanár és a közgazdász nem ütközött össze bennem, hiszen többszörösen is úgy érzem a gazdaság sajátosságaiba avatni be a gyerekeket kétszeresen is nevelő munka, boldogulásuk segítése is.

Ezt az oktató nevelő munkát generációk, de szakmai és pedagógiai fórumok is elismerték. Először 1977-ben kapott Miniszteri Dicséretet a Közoktatásügyi Minisztérium részéről. 1983-ban a Minisztérium a Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta Önnek.

( Ani nem hagyja befejezni a mondatot, szinte kínosnak érzi a méltatást.)

Igazi elismerésnek az Arany Katedra Emlékplakettet érzem, melyet 1995- ben kaptam, valamint a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet -

aminek az átvételét mi is láthattuk a Kongresszusi Központban - veszem vissza a szót.

A szakmai képzés nehezebb helyzetben van, mint amikor én végeztem. A mi képesítésünk még könyvvitel-statisztika-tervezés volt. Ma már annyira szakosodott a közgazdasági tárgyak köre, hogy azokat nem is tanítják hiánytalanul egy közgazdásztanárnak. Annyira változik a szakma, hogy szinte évente kell újra tanulni. Sokszor a szakanyag megszerzése is kutatómunkát igényel.

- Milyenek a gyerekek most és milyenek voltak húsz éve?

- Kicsit több évre is visszaemlékszem - mosolyog - mint húsz év. De a gyerekek mindig gyerekek csak a tanár változik. A mostaniak talán gyorsabb felfogásúak, de nem elég kitartóak: türelmetlenebbek, de sokkal jobban igénylik a törődést. A maiakat kiszolgáljuk: mindent készen kapnak, igaz a tananyag is nagyon nagyra nőtt. Úgy érzem sok jót és szeretetet kapnak a Hunfalvyban is, hiszen, anyukák, gyerekek jártak már ide.

- Adna-e valamilyen tanácsot fiatal kollegáinak?

- Igazából tanácsokat adni csak szakmai fogásokban lehet, a tanítást érezni kell. Észrevenni, ha értik amit magyaráz az ember, meglátni az értetlenséget, az érdektelenséget is. És akkor újra magyarázni máshogy, más módszerekkel. Azt is be kell ismerni, ha téved az ember.

- Szívesen hallgatom e szavakat. Kérdező vagyok-e vagy tanítvány el­ elfelejtem. Azt hiszem mindkettő. Búcsúzóul afelől érdeklődőm, mik a tervei az elkövetkező időben?

- A közgazdaság az ember életébe is beleszól. Ezért mentem el nyugdíjba még a kedvezőbb változat szerint. Így kényelmesebb lett az életem, csak két napot tanítok, ha szükség van rám egy-két évig még szívesen maradok. Mi minden évben utazunk és már régen vágytam arra, hogy úgynevezett elő-, vagy utószezonban nyugalmasan juthassak el valahova. Most biztosan lesz rá időm.

Szertartásosan köszönném meg az interjút, de Ani ezt már meg sem várja, most is siet. Visszainteget, de már ketten szólítják meg a folyóson kérdéseikkel."