Hunfalvy Technikum

100 évvel ezelőtt ért véget az I. világháború, melyben több hunfalvys tanár, diák vesztette életét. Emlékükre 1942. novemberében az akkori diákok emlékművet állítottak, amit most helyreállítottunk és újraavattunk. 

1942-ben az emlékművet József főherceg, tábornagy avatta fel. Beszédében a következőket mondta: „Lehet-e szebbet, magasztosabbat elképzelni, mint egy ilyen ünnepélyt, midőn hősök emlékművét avatjuk, amiben megnyilatkozik az életben maradottaknak, az utódoknak az emberi lélekből felszakadó legszebb érzelme: a hála és a szeretet. E hősök hazánk szent vértanúi, hiszen odaadták azt a legjobbat, amit az ember adhat, életüket, mindnyájunkért és édes hazánkért.”

Plánk Tibor, igazgató úr beszéde 2018. november 21-én:

„Jelképek erdején át visz az ember útja…”

(Verlaine)

"A fenti gondolat igaz, nemcsak az emberi életre, hanem egy intézmény, egy iskola: így a Hunfalvy létére is. A jelképekben térben és időben korlátozás nélkül fogalmazódhatnak meg az alapítók üzenetei. Különösen fontos ez az iskola életében, ahol az állandóság és a változás mindig jelen van. A jelképek szemlélői, birtokosai és átadói Ti vagytok, a mindenkori középiskolás diákok. A folytonosan változó valóságban a jelképek biztos eligazítást és útmutatást nyújtanak.

Ha egy iskola 135 éves, ott sok a hagyomány, a szimbolikus tárgy, műalkotás: a zászlók, a címerek, a jelvények, a névadó-alapító ábrázolásai, az emléktáblák mind-mind a fiataloknak üzennek a múltból jelenné, majd jövővé válva.

EMLÉKMŰ

• Az iskola folyosóin számos emléktáblát találhatunk. Ezek közül az egyik kiemelkedő, ami előtt most állunk, amit most újraavatunk, amit az előző napokban felújítottunk. Amikor napjainkban belépünk az iskolakapun és rápillantunk az emlékműre, tudhatjuk és érezhetjük, hogy azon jelképek közé tartozik, amely összekapcsol bennünket nemzetünk történelmével.
• A Hősi Emlékmű Schmiedmann László alkotása.
• Az emlékmű márványból készült, a Végzett Tanulók Egyesülete állíttatta az első világháborúban meghalt tanárok és diákok emlékére 1942. november 15-én.
• Az emlékművet József főherceg, tábornagy avatta fel. Beszédében a következőket mondta: „Lehet-e szebbet, magasztosabbat elképzelni, mint egy ilyen ünnepélyt, midőn hősök emlékművét avatjuk, amiben megnyilatkozik az életben maradottaknak, az utódoknak az emberi lélekből felszakadó legszebb érzelme: a hála és a szeretet. E hősök hazánk szent vértanúi, hiszen odaadták azt a legjobbat, amit az ember adhat, életüket, mindnyájunkért és édes hazánkért.”
•   

ISKOLAZÁSZLÓ

• Ezen a napon 1942. november 15-én avatták újra az iskola első eredeti zászlaját is (fotók!!!).  Csak kivételes pillanatokban lehet látni, hiszen az igazgatói szobában van, gondosan restaurálva, üvegtárolóban.
• Emlékezzünk meg erről is néhány szóban.
  • Dr. Kiss János igazgató szimbolikusan összekapcsolta az iskolazászló és az emlékmű jelképeit a következőképpen: „Három zászló jelenik meg szemem előtt. Az elsőt csak lelkemmel látom. A másodikat márványba faragva a gyönyörű szobor mutatja, amelyet ma lepleztünk le. A harmadik a jelen valósága… Amit lelkemben látok a márciusi zászló. Suhogását érezzük, amikor a Talpra magyart halljuk, amikor a Szózatot énekeljük. Elmúlt korszakok meghalt emberek lelke száll felénk ebben a zászlósuhogásban… A másik zászló, amely szemem előtt áll itt kőbe vésve hőseink szobrán. Ez a hűség zászlaja volt. Ez a szobor azt mutatja, azt tanítja Nektek, kedves tanulóifjúság, hogy a hűség zászlaját a diákság az  eleső honvédtől átvette. A harmadik zászló itt van előttetek, az iskolazászló… Átveszitek-e tőlünk? Megőrzitek-e lelketekben e három színt, mint rejtett szekrényekben őrizték az idegen elnyomás alatt szenvedő magyarok?”

A zászló története mindent elárul iskolánk történetéről, de mint csepp a tengerben, nemzetünk története is benne van. Ez a zászló emlékeztet minket arra, hogy milyen nagy múltú intézményben vagyunk.

Története:

Az iskola diákjai 1905-től indították a „Mi lobogónk” című mozgalmat. Nem lehet meghatódás nélkül olvasni az adományozók hosszú sorát. A zászló anyagát Franciaországból hozatták. Benczúr professzor úr a szabadságharc fennmaradt zászlódíszítéseiből az Iparművészeti Főiskola diákjaival stílszerű lobogót szerkesztett, rajta Kossuth Lajos magasztos szavai: „Mindent a hazáért”. A lobogót Barna Margit tanárnő hímezte. A zászlóanya (Régebben vmely ünnepélyes zászlóavatás tisztségére felkért hölgy, többnyire állami, városi, esetleg katonai vezető személy női hozzátartozója)tisztséget dr. Schack Béláné töltötte be. Az ő gyönyörű avatószalagját láthatjuk a tanári előtti folyosón, ez a szalag önmagában is egy szép iparművészeti alkotás.

1907. május 26-án avatták fel a lobogót a következő körülmények között: „A kereskedelmi iskolák főigazgatója és több ifjú ember kíséretében megérkezett a zászló, mire kezdetét vette a díszsátorral és lobogó díszítésekkel felékesített tágas iskolaudvaron a felavató ünnepség…

Dr. Nagyőszi Ferenc tanár úr zászlóavató beszéde a következőképpen hangzott: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves Ifjúság! Egyesületek és nemzetek zászlót szoktak használni, melyben kifejezést nyer ama közös érdek, mely őket összeköti, azon általános cél, melynek szolgálatában állnak, s azon eszme, melyet mint zászlót folyton szemök előtt tartanak, követnek. Kedves Ifjak! Titeket, kik még az iskola kemény padjait nyomjátok, s a különféle tantárgyak nehézségeivel küszködtök, ezen zászló serkentsen szorgalomra, kitartásra…”

A zászlón angyalok tartják a város címerét. A hazai iparművészeti szecesszió nemes alkotásai közé sorolhatjuk a betűtípust és a többi díszítést is. Az angyalok „rokonait” megtalálhatjuk az Alagút dunai oldalán, az Operaház főlépcsőházában és a budapesti Szent István Bazilikában is. A mi zászlónk angyalainak nagyon viszontagságos volt a sorsa. 1942-ben a Végzős Tanulók Egyesülete restauráltatta.

1950-ben mint keresztény reakciós jelképet hordozó tárgyat el kellett volna égetni. Az iskola akkori pedellusa, Misi bácsi, akinek képét sok-sok régi tablón láthatjuk, ezt nem tudta megtenni. Hazavitte, majd befalazta almádi nyaralójának pincéjébe. Végrendeletében meghagyta, hogy özvegye akkor adja át az iskolának, ha erre az idő „alkalmasnak” látszik. Az özvegy 1983-ban átnyújtotta Bernáth Lászlóné igazgatónőnek, aki gondoskodott a legszakszerűbb restaurálásról és tárolásról.

(A második zászló, amelyet az 1950-es években készítettek, minden ünnepségünkön jelen van. A szokásos háromszínű selyemlobogó a magyar címert tartalmazza. A XX. század második felében bizony háromszor kellett áthímeztetni, jelezve a politikai változásokat. Jelképes, hogy a trikolor színe egyre patinánsabb lett, de nem változott.

A harmadik zászlót 1984-ben az iskola centenáriumi ünnepségén avatták fel. A fehér selyemlobogót a felirat, a címer, a díszítés finom vonalai méltó párjává teszik az első zászlónak, virágai szecessziós ívűek, de a XVI. század úri hímzésére emlékeztetnek. Avatóbeszédében Veres Péter külkereskedelmi miniszter a következőket mondta: „Nekünk ezt a kort kell vállalnunk, ebbe születtünk bele, ebben élünk. Bármi történik a világban ennek az országnak, ennek a népnek meg kell maradnia és nekünk ezt a népet kell szolgálnunk. Legyenek jó közgazdászok, váljanak minél kiválóbb külkereskedővé és legyenek becsületes magyar állampolgárok! Szolgálják azt, amit tanultak, amit meggyőződésük szerint szolgálniuk kell, és tegyék azt, amit ennek érdekében tenniük kell, és tenniük lehet! Nagy tisztesség számomra, hogy zászlójukat felavathatom. Ne felejtsék el se az iskolát, se a zászlót!” Az avatószalagra a következő szavakat íratta: „Művelt ifjúság, erős nemzet.”)

Ezzel a zászlóval találkozhatunk minden hunfalvys ünnepségen, rajta az utoljára elballagott osztályok búcsúszalagjaival.

Az iskola alapítójával és névadójával minden hunfalvys megismerkedik diákévei alatt. Iskolánkban két képzőművészeti ábrázolását láthatjuk. A tanári előtt az idős, tekintélyes professzor néz ránk, az aulában az ereje teljében lévő 50 év körüli földrajztudós mellszobra található. Ennek a szobornak is külön története van. Hiedelmek fűződnek hozzá diáknemzedékek óta.

 Hunfalvynak először 1942-ben állítottak szobrot iskolánkban. Ez a műalkotás a második világháború alatt megsemmisült és csak az évkönyvek címlapjai őrzik emlékét. A jelenlegi mellszobrot Ferenczy Béla György alkotta az 1950-es években gipszből, de a fémöntvény nem készült el, sőt a gipszszobor is a padlásra került. Itt találta meg az 1970-es években Tallós Tibor igazgatóhelyettes, aki Bernáth Lászlóné igazgatónő támogatását élvezve mozgalmat indított a szobor bronzba öntéséért. Az iskola diákjai az Ő buzdítására kezdtek fémgyűjtésbe, és egy 1968-ban érettségizett régi diák, Eke Erzsébet a szobor anyagához szükséges bronzmennyiség háromnegyedét felajánlotta. A szobor öntését Marczy Antal szülő segítette, akinek két gyermeke is iskolánkba járt. A szobrot végül is a Képzőművészeti Alap szegedi öntödéjében készítették el. Így a szobor nemcsak emléket állít Hunfalvy Jánosnak, hanem összekapcsolja jelképesen az 1970-es évek hunfalvys diákjait, tanárait és iskolaigazgatóját a mindenkori hunfalvysokkal.

A szobor, amely híven tükrözi Hunfalvy János nemes arcvonásait, az első pillanattól kezdve népszerű volt a diákok körében. Felavatásától kezdve él körükben az a babona, hogy aki megsimogatja reggel belépéskor az orrát, aznap nem felel. A szobor fényesen csillogó orra mutatja, hogy ez a hiedelem milyen makacsul tartja magát. Ez a szobor a névadó-alapító és az intézmény egységét jelképezi. Az aulában tartott Hunfalvy-napon minden évben az emlékezés koszorúja ékesíti.

Jelképek erdején át vezet minden hunfalvys diák útja a neki kiszabott évek alatt. Mindenkit megérintenek és akaratlanul is a középiskolás évek részévé válnak.

Legyünk kíváncsiak a jelképek üzeneteire!"