1848. március 15. és Hunfalvy János

A fiatal Hunfalvy Jánost az 1848-as események is magukkal ragadják.

   

Hangulatát és felfogását jól jellemzi a kassai Képes Újságban 1848 késő tavaszán írt cikke. Lendületesen, széles ecsetvonásokkal, irodalmi igényességgel vázolja fel nemzeti történelmünk főbb sorsfordulóit, és jut el a „mához".

   

A XIX. századot jellemezve írja: ,, ... pártos ármány tépedi a nemzetet, khínai nagy fal választja szét annak osztályait, s a legnagyobb rész tétlenségre van kárhoztatva, folyvást szolgál, szenved, sínylik." De eljött 1848, és „a szabadság szelleme újra föltámad, trónokat ingat és dönt, s a nemzeteket zajlásba hozza". Most élet és virágzás van a láthatáron, ha a nemzet „feladatát felfogja, s ezt megoldani nem gyáva, nem erőtlen".

    

A harcokban ugyan nem vesz részt, de a világosi fegyverletétel után nem folytathatja tanári munkáját. A líceumot bezárták, s Hunfalvy korábbi írásai és beszédei elegendő alapot jelentettek Szepes megye újonnan kinevezett főnökének, hogy felfüggessze őt tanári állásából, sőt szeptemberben felségsértés, lázító elvek terjesztése stb. ürügyén Eperjesen börtönbe vettesse. Letartóztatása meglehetősen nagy vihart kavart. Kiszabadítására mozgalom indul. Hét hónapot töltött börtönben.

(Szabó József: Hunfalvy János könyve alapján)